Henna - 1. rész

A "henna" szó hallatán gyönyörűen festett indiai lányok, asszonyok képei idéződnek fel bennem. Nem véletlenül kötődik elsősorban Indiához a henna festés, hiszen ott termesztik és használják fel a legnagyobb mennyiségben a növényt. A nyugati társadalmakban csak az utóbbi évtizedekben terjedt el a hennával történő haj- és testfestés.

A hennafestés története

A hennafestés a Földközi-tenger keleti és Ázsia déli részén általánosan elterjedt volt a bronzkor óta. Először egy termékenységgel és házassággal kapcsolatos szíriai szövegben szerepel. Már 3500 évvel ezelőtt bizonyíthatóan hennával díszítették a fiatal lányokat.
A "Henna estéje" azóta is megtalálható a hindu, a zsidó és muszlim vallásban is. Az esküvő előtti estén szertartásos hennafestéssel díszítik a menyasszonyt, helyenként a vőlegényt is.
Hitük szerint a henna áldást, szerencsét, szépséget hoz magával. Maga a "henna" szó is az arab "áldott" szóból ered.
Több hagyományos vallási ünnephez is kapcsolódik a hennával festés szokása. Ilyenek a Purim, a Ramadán vége, a Diwali, a Karwa Chauth, a Pészah, a Perzsa újév és a Mawliv is. Ezeken az ünnepeken, valamint ma már nagyobb fesztiválok alkalmával is, hennafestők várják mindenütt a vallásosakat vagy egyszerűen csak szépülni vágyókat.

A növény (Lawsonia inermis)

A henna egy 2-6 méter magasra növő virágos cserje. Dél-Ázsiában, valamint Afrika és Ausztrália szubtrópusi területein őshonos. A 35-40 C°-os hőmérsékletet kedveli leginkább. Apró virágai méz illatúak. Átellenesen álló leveleiben a legmagasabb a "lawsone" tartalom, mely anyag narancsvörösre festi a bőrt, hajat, körmöt. Önmagában a levélnek nincs színező hatása. A hennafestéshez speciális hennapasztát használnak, amely még sok egyéb összetevőt tartalmaz.

A növény termesztésével és feldolgozásával sok országban foglalkoznak Indiától Egyiptomig.

A cikk következő része a henna felhasználásával és a hennapasztával foglalkozik.