Haj, haj...

Az ősember számára csak annyiból volt jelentősége a fej szőrzetének, hogy védte a fejbőrt esőtől, naptól, hidegtől, káros sugárzásoktól. A történelem folyamán fejünk eme ékessége azonban különös jelentőségre tett szert. A ma embere már valamelyest engedékenyebb a frizurával kapcsolatban, ennek ellenére most sem elegendő ápoltnak lennie a hajnak.

A női frizura rövid története

A 20-21. század frizuráitól eltérően csaknem valamennyi korban hosszúra növesztették hajukat a nők. Ha rövidre vágták, annak mindig meghatározott oka volt. Igen gyakran a gyász jeleként tették ezt.
Az ókori Egyiptomban ugyan divat volt az apródfrizura, de mellette a hosszú, fürtös hajzuhatag is. Ekkor készültek el az első parókák. Igyekeztek minden elképzelhető eszközzel színezni, alakítani frizurájukat az előkelő hölgyek.
A görögök nagy kegynek tekintették, ha valaki szép, hosszú hajat kapott az istenektől.  Megjelentek a kontyok, de az egyszerű copfok is divatosnak számítottak még.
A rómaiak korában a szőke haj vált divattá, aminek következtében különféle  - olykor meglehetősen veszélyes - festési, szőkítési eljárásokat alkalmaztak.
A középkorban általában kibontva vagy befonva hordták hajukat a lányok. Az asszonyoknak illett eltakarniuk hajukat, ezért kendőt, főkötőt, sapkaszerű fejfedőt viseltek. A kontyolás az asszonyok körében elterjedtté vált. Az előkelő hölgyek magasra tornyozott frizurát viseltek. Egy időben rizsporozták is ezt a kontyot, melyek gyakran paróka volt.
A 20. század elejétől a nők kezdték levágatni a hajukat. Azóta különféle divatirányzatok élnek egymás mellett. Az egészen rövid haj és a hosszú hajzuhatag békésen elfér egymás mellett.

A férfi frizura rövid története

Ahogyan a nőknek, a férfiaknak is sokáig hosszú volt a hajuk. Legalábbis a szabad embereknek.
A görögök úgy tartották, a férfi erejét és lelkét hosszú haja hordozza. A rabszolgáknak éppen ezért tilos volt  hosszúra növeszteniük hajukat.
A középkorban eleinte a férfiaknak hosszúra nőhetett a hajuk. Később ez az előkelők kiváltsága lett. Idővel náluk is megjelentek a rizsporos parókák, bár az övék legalább nem öltötte toronymagas konty formáját. Elegendő volt dúsnak, hosszúnak és hullámosnak lennie.
Hazánkban egész a 19.század közepéig megmaradt a férfiaknál is a hosszú haj viselete.
A 20. század elején a férfiak rövidre vágatták hajukat. A frufru megengedett volt, de a tarkónál rövidnek kellett lennie. A század második felében az erősebbik nem egy része próbált visszatérni a hosszú hajhoz, de a társadalom elég nehezen fogadta ezt el. Még ma is ritka a hosszú hajú férfi, pedig már nem ítéli el őket senki frizurájuk miatt.